Az első nemességvizsgálatok valójában a tervbe vett állandó katonaság felállításának finanszírozását (1715:8 törvénycikk) célozták. A kormányzatnak ugyanis érdekében állt a nemesség soraiból megadóztatni mindazokat, akiket a korábbi törvények alapján meg lehetett adóztatni. Tudni akarták, mely nemesek mentesülhetnek az adó alól, melyek nem. E cél szülte azokat a nemességvizsgálatokat, amelyeket III. károly 1723. április 10-én, az egész országra kiterjedően elrendelt. Egyes vélemények szerint a rangbitorlás, és a nemesi jogokkal való visszaélések vezettek a vizsgálatokhoz. Ez azonban csak ürügyként szolgált, a valódi cél az adóalanyok szaporítása volt. Az első, 1726-ra befejeződött vizsgálat a kívánt célt nem érte el, így 1732-ben újabb vizsgálatot kellett elrendelni. A vármegyék egy év alatt elkészültek a második vizsgálat eredményével, de az udvart ez sem elégítette ki. 1754-55-ben fejeződött be a harmadik vizsgálat, melynek eredménye egy országos nemesi összeírás lett. Ebbe az összeírásba feljegyezték mindazon nemesek nevét, akiknek nemessége a próbát kiállta, és legfelső helyen igazolást nyert.[1]

 

A 18. században az országos nemességvizsgálatokon a következő családtagok igazolták a család nemességét Abaúj vármegyében, illetve 1747-ben Abaúj vármegye nemesi bizonyságlevelet adott ki a család legidősebb férfitagjai számára. (Ez valószínűleg egy jogi eljáráshoz kellett, de mivel csak közvetett forrásról van szó, a kiadás pontos okát nem ismerjük.)

 

 

Nemességigazolás a 20. században

 

Nagyapám bátyjának, Antalnak, aki katonatiszt volt, több ízben is igazolnia kellett nemességét.

 

1916-ban Abaúj vármegye alispánjától 14781/1916. szám alatt[8], majd 1918-ban szintén talán Abaúj vármegyétől 218/1918., a Belügyminisztertől 15950/1918. szám alatt nyert igazolást. Főhadnagyi kinevezésekor ugyancsak a Belügyminiszter által 47056/1923., századossá előléptetésekor 22234/1929. szám alatt igazolta nemességét.[9]

 

Rajta kívül (öccse) Ferenc 23365/1930., (édesapja) Jenő 185308/1930., és (kisebbik öccse) Mihály ugyancsak 185308/1930. szám alatt nyert igazolást nemességéről.[10]

 

„Az 1920. évi I. tc. értelmében a kormányzó nemességet nem adományozhatott. Ekkortól a belügyminiszter volt az országos nemesi főméltóság. A nemesség igazolásáért a belügyminisztériumhoz lehetett folyamodni, mely nemességigazoló bizonyítványt adott ki. Az igazolások ügyében az Igazolási Osztály volt illetékes. 1933-tól az Anyakönyvi Utasítás 57. paragrafusa értelmében (33.607/1933. BM. sz. rendelet) a magyar állami anyakönyvbe belföldi (magyar és székely) vagy külföldi nemesi vagy főnemesi rangot, címet és előnevet kizárólag magyar királyi belügyminiszteri okirat alapján lehetett bejegyezni. Ezért is szaporodtak meg ezután a belügyminisztériumi nemességigazolások.”[11]

 

Az 1947. évi IV. törvény Magyarországon megtiltotta a nemesi, főnemesi rangok, előnevek használatát.