A nemességvizsgálatok

Az első nemességvizsgálatok valójában a tervbe vett állandó katonaság felállításának finanszírozását (1715:8 törvénycikk) célozták. A kormányzatnak ugyanis érdekében állt a nemesség soraiból megadóztatni mindazokat, akiket a korábbi törvények alapján meg lehetett adóztatni. Tudni akarták, mely nemesek mentesülhetnek az adó alól, melyek nem. E cél szülte azokat a nemességvizsgálatokat, amelyeket III. Károly 1723. április 10-én, az egész országra kiterjedően elrendelt. Egyes vélemények szerint a rangbitorlás, és a nemesi jogokkal való visszaélések vezettek a vizsgálatokhoz. Ez azonban csak ürügyként szolgált, a valódi cél az adóalanyok szaporítása volt. Az első, 1726-ra befejeződött vizsgálat a kívánt célt nem érte el, így 1732-ben újabb vizsgálatot kellett elrendelni. A vármegyék egy év alatt elkészültek a második vizsgálat eredményével, de az udvart ez sem elégítette ki. 1754-55-ben fejeződött be a harmadik vizsgálat, melynek eredménye egy országos nemesi összeírás lett. Ebbe az összeírásba feljegyezték mindazon nemesek nevét, akiknek nemessége a próbát kiállta, és legfelső helyen igazolást nyert.[1]

 

A nemességvizsgálatokon a következő családtagok igazolták a család nemességét Abaúj vármegyében:

 

1726. Demeczky László (Bernátfalva)[2]

 

1732. Demeczky László[3]

 

1754-55. Demeczky Zsigmond (Kassai járás – birtokos nemesek)[4]

 

Nemességigazolás a XX. században

 

„Az 1920. évi I. tc. értelmében a kormányzó nemességet nem adományozhatott. Ekkortól a belügyminiszter volt az országos nemesi főméltóság. A nemesség igazolásáért a belügyminisztériumhoz lehetett folyamodni, mely nemességigazoló bizonyítványt adott ki. Az igazolások ügyében az Igazolási Osztály volt illetékes. 1933-tól az Anyakönyvi Utasítás 57. paragrafusa értelmében (33.607/1933. BM. sz. rendelet) a magyar állami anyakönyvbe belföldi (magyar és székely) vagy külföldi nemesi vagy főnemesi rangot, címet és előnevet kizárólag magyar királyi belügyminiszteri okirat alapján lehetett bejegyezni. Ezért is szaporodtak meg ezután a belügyminisztériumi nemességigazolások.”[5]

A Dr. Gerő József kiadásában és szerkesztésében 1938-ban megjelent „A M. Kir. Belügyminiszter által igazolt nemesek 1867-1937” című könyvben a család négy tagja szerepel.

 

Demeczky Antal 22234/1929., Ferenc 23365/1930., Jenő 185308/1930., Mihály szintén 185308/1930. szám alatt nyert igazolást nemességéről.[6]

 

Az 1947. évi IV. törvény Magyarországon megtiltotta a nemesi, főnemesi rangok, előnevek használatát.



[1] Dr. Illésy János: Az 1754-55. évi országos nemesi összeírás. Bp., 1902. 2-3.

[2] Dr. Czobor Alfréd: Abauj-vármegye 1726-ban igazolt nemesei. Történelmi Közlemények Abauj-Torna vármegye és Kassa múltjából 2. (1911, május)  47.

[4] Dr. Czobor Alfréd: Abaujvármegye 1754-55-ik évi nemesi összeírása. Történelmi Közlemények Abauj-Torna vármegye és Kassa múltjából 2. (1911, október)  170., Dr. Illésy János: Az 1754-55. évi országos nemesi összeírás. Bp., 1902. 5.

[6] Dr. Gerő József: A M. Kir. Belügyminiszter által igazolt nemesek 1867-1937. Bp., 1938. 99.