A címer eredete egyelőre nem tisztázott, valószínűleg egy erdélyi fejedelemnek köszönheti a család. Látszólag könnyű dolgunk van... Van címerleírásunk, német[1] és magyar[2] nyelven is (igaz, hogy mindkettő a család közlése nyomán készült), családi címerpecsétek pedig szép számban maradtak fenn. Ám éppen e címerpecsétek tüzetesebb tanulmányozása tette kérdésessé számomra a 19. század végére állandósulni látszó címerkép hitelességét. A sisakdísz, a két kiterjesztett fekete sasszárny úgy tűnik változatlan formában megmaradt (nem ismerjük persze az adományozott címer leírását), elégséges tehát csak a különféle változatokban fennmaradt címerábrával, és a sisaktakarókkal foglalkoznunk.

 

Családi címerpecsétek:

• 
•  

• 
• 
• 
•  

A családi levéltár időrendben következő, Demeczky Mihálytól származó címerpecsétje (1692.) sajnos töredékes, de az Egri Káptalan Hiteleshelyi Levéltárában fennmaradt egy szinte tökéletesen ép, gyönyörű lenyomat 1696-ból[4], amely ugyanazzal a pecsétnyomóval készült. (Egy másik, erősen kopott változata a Magyar Országos Levéltárban[5] is fellelhető.) Ez válthatta fel a fent részletezett első pecsétnyomót. A lekerekített végű klasszikus pajzson négyes halom felett jobbra szökellő szarvas látható. Fontos részlet, mert a szarvas nem a bal szélső dombról[6] rugaszkodik el (mint a 19. században elterjedt változatban), hanem a pajzs szélétől!

• 
• 
•  

Az időrendben következő címerpecsét 1694-ből való (a pecsétnyomó szintén Demeczky Mihályé volt). Ez egy másik véset. A címerábrán ovális pajzsban ismét csak négyes halom felett jobbra szökellő szarvast látunk. Levéltári forrásokban fellelt további nyomatain is egyértelműen négyes halom látszik.[7] Mihály úgy tűnik véletlenszerűen használta a kétféle pecsétnyomót. Nem tudjuk sajnos, hogy melyik készült előbb, mert hol ezt-hol azt használta, de a klasszikus pajzsformát tekinthetjük a korábbinak. A legkorábbi címerábrázolások tehát úgy tűnik négyes halmot, vagy több részre tagolt, sziklás hegyoldalt kívántak ábrázolni, a kis méret engedte lehetőségeken belül. Ezek a korai vésetek nem ábrázolják a heraldikai színeket, így csak találgatni tudunk, mi lehetett a „halmok” vagy „hegyek” eredeti színe. Az ovális pajzsforma tipikusan a barokk kor terméke, és tudni kell, hogy szigorú megkötés nem volt e tekintetben. Mindenki ízlése szerint való pajzsformát használt, akár többfélét is.

• 
• 
•  

Mihály unokája, Zsigmond (1715-1781) is csaknem azonos pecsétnyomót készíttetett magának, csak itt a halmok mintegy megduplázódnak, és két sorban jelennek meg. Erről több, jó minőségű nyomat is fennmaradt. Ezeken a pecséteken az állat két hátsó, rugaszkodó lábát – valósághűen – egymással párhuzamosan ábrázolta a véső. A szarvas az első változat kivételével, az eddig említett pecsétek mindegyikén a pajzs szélétől ugrik el. Azért is érdekes ez, mert a halmok eredeti funkciójuk szerint alátámasztó szerepet töltenek be, és a magyar heraldika nem kedvelte a lebegő címerképeket. Családi címerünk legkorábbi változatain viszont – nyilván nem véletlenül – a szarvas nem is kerül fizikai kontaktusba az elvileg támasztékul szolgáló halmokkal, hanem azok felett szökell át.

• 
• 
• 
• 
• 
•  

Egyenes ági felmenőm Ferenc (1761-1845) 1830-ból fennmaradt címerpecsétje már egészen más képet mutat. A pajzsforma ebben az időszakban, az 1800-as évektől kezdődően, egy-két kivételtől eltekintve ismét a csücskös talpú, vagy lekerekített klasszikus változat lesz. A legszembeötlőbb különbség, hogy a korábbi négyes halom vagy sziklás hegyoldal helyére a magyar heraldikában közhelynek számító hármas halom kerül, a szarvast, pedig gyakran lépő helyzetben ábrázolják. Azért hangsúlyozom ezt, mert létezik ugyan a heraldikában lépő testhelyzet, de az nem azonos az ugróval. Ettől kezdve egy-két kivételtől (Demeczky Gyula (1832-1916) 1864. évi pecsétjétől, illetve Demeczky Mihály 19. század végi pecsétnyomójától) eltekintve szinte mindenhol így láthatjuk.

• 
• 
•  

Összegezve tehát: véleményem szerint a családi címerkép annyiban módosult az idők során, hogy az eredeti négyes halom/sziklás hegyoldal helyét a hármas halom vette át, és gyakran előfordult, hogy a pajzs szélétől elrugaszkodó, ugró szarvast lépő helyzetben ábrázolták. Úgy gondolom, a korai vésetek készítői is képesek lettek volna hármas halmot ábrázolni, ha az lett volna a cél, ám nem tették. A eredeti címerleírás talán egyszerűen sziklás hegyoldalt határozott meg, amit művészi eszközökkel így tudtak visszaadni. A hármas halom azért léphetett a helyére, mert a késői utódok „ezt látták bele”, ami nem is csoda, ha a hármas halomnak a magyar címertanban elfoglalt helyére gondolunk. Zavaró lehetett továbbá, hogy nem leltek két „egyforma” címert, hiszen minden véset különbözött egy picit a többitől, és szerettek volna végre egy konkrétabb, könnyen azonosítható címerképet. A három halmos változat „kanonizálásával” lehetővé vált az addig „lebegő” szarvas megtámasztása is. Ennek a változatnak a vadhajtásai azok a variációk, amelyekben a szarvas már egy másik dombra is átlép. Az eredetileg jobb oldalra helyezett hegyoldal/négyes halom tehát középpontosan szimmetrikus hármas halommá szelídülve „rendeződött” középre, mintegy a szarvas alá, és innentől már csak a címer ábrázolójának fantáziáján múlott, mihez kezd a szarvas hátsó lábaival... Mindezek a címerkép torzulását okozták, így a 19. századra rögzült forma már nem azonos a legkorábbi változatokkal.

 

Színes, festett családi címerek:

2011-ben került elő Demeczky Imre 1834-ben készült halotti címere[8]. Különlegessége egyfelől befejezetlen volta (a kék háttér festését úgy tűnik, nem fejezte be teljesen a festő), másfelől a baloldali sisaktakaró színezése, ami ebben az esetben vörös-ezüst! A jóval későbbi, 1900 körüli leírás ugyanis mindkét oldalon kék-arany sisaktakarót határoz meg. Különösebb jelentőséget nem kell talán tulajdonítanunk maguknak a színeknek (hiszen a sisaktakaró színe csak a legritkább esetben szimbolikus jelentőségű), ugyanakkor elgondolkodtató a tény, hogy a legkorábbi színes ábrázolás eltér az eddig ismerttől. Valószínűnek tűnik, hogy a címer leírását, színeit csak a szájhagyomány örökítette tovább a családban (címerlevélről nincs tudomásunk), így elképzelhető, hogy idő múltán többféle sisaktakaró színpárosítás is „elterjedt” a családon belül.

• 
•  

Demeczky Mihály 1904-ben „díszesebb alakban kiállítandó czímeres nemesi bizonyságlevél kiadása iránt esedezik” Tisza István miniszterelnöknél. (Lásd: Demeczky Mihály kérvénye címeres nemesi bizonyságlevél kiadása iránt.1904) Nem tudjuk, hogy végül elkészült-e a címeres nemesi bizonyságlevél, de már maga a kérelem is fontos családtörténeti adatokkal szolgál.

Lássuk csak a címerre vonatkozó részt:

„Családi czímerem igazolásául az Oo-Xx.) alatt csatolt 10 darab czímerpecsétlenyomatot mutatom be. Ezek nyilván bizonyítják, hogy őseim és a család tagjai - a finomabb és durvább vésetű különbséget leszámítva - századokon át ugyanazonos családi czímert használtak. Ugyanazonos czímerpecsétlenyomatok találhatók az országos levéltárban N.R.A. fasc. 791. Nr 18. és 19. alatti okmányokon. A csatolt festett czímert pedig családom tagjai használták, mint azt Siebmacher's Waffenbuch cz. műve említi, de magam is így használom. S kérem Nagyméltóságodat, hogy ezen czímert ilyen és, különben is a heraldika minden szabályainak megfelelő színezésben családom czímeréül elfogadni, illetőleg bizonyságlevelemben elismerni méltóztassék.” Tehát ő is a szokásjogra, és Siebmacherre hivatkozik, de árulkodó szerintem, hogy azért megemlíti „a finomabb és durvább vésetű különbséget…”

Íme a mellékletként benyújtott „czímerfestvény és leírás”:

• 
• 
• 
•  

A Siebmacher féle metszet:

A magyar heraldikai irodalom egyik alapkövének tekinthető műben is megtalálható a család címere, igaz csak a család közlése, és a címerpecsétek alapján készítették el (ez is megerősíti a tényt, hogy nem volt más kézzelfogható forrás (pl. címerlevél) a család birtokában). A címer alapvető elemei a sisakdísz, és a pajzson látható címerábra elég közel áll a legrégibb címerpecsét változatokhoz, a sisaktakarók ábrázolása viszont eltér a legkorábbi ismert változattól. Az 1834-es színes címer jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst, míg a Siebmacher féle mindkét oldalról kék-arany sisaktakarókat ábrázol. Egyelőre nem lehet eldönteni, melyik változat tekinthető hitelesnek (hiszen a korábbi változat esetében a festő esetleges tévedésével is számolnunk kell - ez a sisaktakaró színpárosítás (kék-arany, vörös-ezüst) ugyanis elég gyakori a magyar heraldikában).

• 
•  

A címerhez tartozó eredeti, német nyelvű szöveg fordítása:

török-szent-miklósi Demetzky (102. tábla)

Címer: Kékben [kék pajzsban] zöld hármas halomra ugró természetes színű szarvas. – Sisakdísz: Nyitott # [fekete] sasszárny. Sisaktakarók: kék-arany. Abaúj vármegyei nemes család. (Pecsétek és a család közlése nyomán.) – Lásd még N[agy]. I[ván]. III. 274).)

 

A szimbólumok lehetséges értelmezése

A címerszimbolikának nincs egységes rendszere, ami egyértelműen meghatározná a címerben szereplő jelképek, szimbólumok jelentését. Minden komolyabb címertani munka figyelmeztet erre a tényre, ám a kíváncsiság mindig is erős volt az emberekben, és időről időre kísérletet tesznek a szimbólumok megfejtésére. Összegyűjtöttem néhány lehetséges értelmezést, már csak az érdekesség kedvéért is:

 

jobb oldal:

„A jobb oldal a heraldikai bal oldalhoz képest az elsődleges, az előkelőbb oldal, mert ez a természetes (az emberek többsége is jobbkezes) és egyfajta szerencsére vagy előnyös, előkelő tulajdonságra utal. Ez a szemlélet hatással van a címerképek ábrázolására is.” A címerképek általában jobbfelé néznek, futnak, ugranak, stb. A mitologikus gondolkodásban a jobb a pozitív, a bal a negatív jelentések hordozója.[9]

 

szarvas:

„Évenként lehullatott és újranövesztett agancsa révén a fához kapcsolódó egyetemes jelkép: az örök megújulás, az újjászületés, a nap ill. Krisztus szimbóluma... . A hosszú életnek, a halhatatlanságnak is jelképe. ... Úgy tartották, hogy ... a szarvas ismeri az ifjító, sebgyógyító füveket. Ezért a bölcsességet jelképezte… A hosszú élettel együtt a szarvas a bőség, a termékenység és a szexuális vágy jelképe is... .”[10]

 

„A szarvas, mint szimbólum a Bibliában jól szemlélteti azt a nemes, fenséges erőt és eleganciát, amit Isten adományoz az áldott és sikeres embereknek, akiknek a felemelkedés és a prosperitás a sorsuk.”[11]

 

hármas, vagy négyes halom:

A hármas, vagy négyes halom utalhat hegyes vidékre, de a magyar heraldikában azért kezdték el alkalmazni, mert a magyar heraldika nem szerette a lebegő címerképet, így a legtöbb esetben egyfajta alátámasztásul szolgál.

 

sasszárnyak:

A Bibliában többször is szerepel a sasszárny szimbolika: elsősorban, mint a fenyegetett helyzetből, vagy fogságból való megmenekülés eszköze[12], de kifejezhet gyorsaságot, erőt, és hatalmat is[13]. Utalhat ugyanakkor, például a Habsburg uralkodóházhoz való hűségre is.

 

„A sasszárny, mint repülésre szolgáló testrész, a könnyedség, az akarat és a szellemi szubsztancia szimbóluma. Már az ókori kultúrában is az istenségek védelmező erejét, gondoskodását jelenti. Utal a hírnévre is. Platónnál az ég és a föld közötti közvetítés jele, az isteni jelleg szimbóluma. A Bibliában az Úr mindenható mennyei hatalmát és irgalmasságát jelenti: „Az ember menedéket talál szárnyad árnyékában”. /Zsoltárok Könyve 36, 8./. A sasszárny a lélekmadár-szimbolikával összefüggésben a lélek felemelkedését és megdicsőülését is ábrázolja, a hitnek és a mennybemenetelnek is szimbóluma.”[14]